Közösségi régészeti programunk egyik legfontosabb eleme a hitelesítő terepbejárások folytatása civil résztvevőkkel azokon a helyszíneken, ahonnan az új csatlakozók és a megbízási szerződéssel rendelkező fémkeresősök leleteket szolgáltattak be. Több száz, közhiteles nyilvántartásban nem szereplő régészeti lelőhelyről nyertünk eddig adatokat és leleteket, illetve számos régebb óta ismert lelőhelyről további új információkat. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy fémkereső műszerrel olyan helyeken (mindenekelőtt erdős területeken) is lehet lelőhelyeket azonosítani, ahol a korábbi módszerekkel ez nem volt lehetséges. A vizsgált lelőhelyek kiválasztása elsősorban veszélyeztetettségük alapján történik, ezért terepi munkáink nagy felületű térbeli szórtságot mutatnak. E preventív jellegű, az aktuális igényekhez alkalmazkodó terepbejárások, leletmentések mellett, lehetőségeink szerint módszeres lelőhelyfelderítést is végzünk: a több évtizedes hagyománnyal rendelkező régészeti topográfiai kutatásokkal összhangban egy-egy történeti-földrajzi egységet alkotó mikrorégió teljes feltérképezésére koncentrálunk.

2015-2016 tavaszán és őszén, négy idényben készítettük el a több mint 3600 hektáros Ócsai Tájvédelmi Körzet teljes régészeti topográfiáját. A tájvédelmi körzet zárt természetföldrajzi egységet alkot, nagy része az Árpád-kor végén egyetlen birtoktestként a csőti premontrei monostor birtokába került. A területet természetszerűleg elkerülték a földmunkával járó beruházások, építkezések, így jobbára érintetlenül megmaradt a történeti táj. Hobbi fémkeresősök 2006-2008 között kezdték szisztematikusan lejárni a területet és ettől az időszaktól kezdődően kerültek be az első fémleletek és a lelőhelyekre vonatkozó adatok is a múzeum régészeti gyűjteményébe. A lelőhelyek felfedezőivel közösen folytatott hitelesítő terepbejárásokkal teszteltük nagyobb léptékben a fémkeresősökkel való együttműködés lehetőségeit.

Közösségi régészeti programunk népszerű eseménye a muhi csatatér területén végzett fémkeresős kutatás. Az egykori hadszíntér különböző elemeinek azonosításával a szubjektív álláspontú és közvetett információkból táplálkozó írott forrásokból ismert események lefolyása más értelmet nyerhet, hiszen rekonstruálhatóvá válik, milyen taktikai lehetőségei nyíltak a magyar és mongol hadvezetésnek az adott természetföldrajzi körülmények között, és hogyan befolyásolhatta a csata kimenetelét a helyszín megválasztása. A viszonylag kevés, csatára utaló lelet megtalálásának esélyét – a logisztikai jellegű kihívások ellenére is – a nagy létszámú fémkeresős csapat bevonása növeli. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a legtöbb hobbi fémkeresősnek igen élénk a hadtörténeti érdeklődése, többen a világháborús relikviák gyűjtéséből kiindulva jutottak el a régészeti korok iránti vonzalomhoz.